Elátkozott filmek

Vannak filmek, amelyek vagy nehezen jönnek össze, és milliókat érő felszerelések pusztulnak el, vagy emberi kapcsolatok mennek tönkre a forgatás ideje alatt. Más filmek egyszerűen és megmagyarázhatatlanul pusztán balszerencsét hoznak a színészekre vagy a stáb többi tagjára.
Az alábbi három mű viszonylag simán elkészült, de nem mindenki úszta meg ép bőrrel az alkotók közül. Sőt. Elhalálozás szempontjából ez a három legbalszerencsésebb film.

Poltergeist (1982-1988)
Szembeszökő, milyen sokan haltak tragikus halált a Poltergeist trilógia színészei közül. A legenda szerint a halálesetek akkor kezdődtek, amikor Tobe Hooper rendező igazi hullákat filmezett le az első részben. (Ez persze csak legenda.)

Dominique Dunne-t, aki az idősebbik nővért játszotta az első részben, 1982-ben megfojtotta az élettársa.

Julian Beck, akik mellékszereplő volt a második részben, gyomorrákban halt meg 1985-ben, Will Sampson pedig (szintén mellékszereplő ugyanott) egy veseműtét következtében bekövetkező komplikációk miatt vesztette életét.

Heather O’Rourke, a trilógia mindhárom részében játszó gyerekszínész, egy hónappal a harmadik darab bemutatója előtt hunyt el orvosi műhiba következtében (félrekezelték).

Az ördögűző (1973)
A problémamentes horrorfilm-készítés első szabálya: ne b***akodj a Sátánnal. Ezt minden épeszű horror-rendező tudja, csak mondjuk elég kevés van belőlük.

A Chris MacNeilt játszó Ellen Burstyn is tudhatott valamit, amikor csak úgy volt hajlandó elvállalni a szerepet, ha kihúzzák azt a sorát, hogy „Hiszek a Sátánban.” Kihúzták, de ez nem mentette meg a bajtól: csigolyatörést szenvedett, amikor az egyik jelenetben félrelökték az ágy mellől, és leesett a földre.

A főszereplő Linda Blairnek szintén megsérült a háta, amikor rádobták az ágyra.

Jack MacGowran és Vasiliki Maliaros színészek nem érték meg a film bemutatóját, és további kilenc stábtag halt meg az egyéves forgatási idő alatt.

Bónusz: 1974-ben egy néző elájult a moziban a film alatt, és eltörte az állkapcsát. Be is perelte a Warner Bros-t, mivel a félelmetes jeleneteket okolta az ájulásért, és sikerült peren kívül megegyezniük.

Haragban a világgal (1955)
A film, amely legendássá tette James Dean alakját. A film, amelynek mindhárom főszereplője tragikus véget ért.

James Dean egy hónappal a bemutató előtt szenvedett halálos autóbalesetet, amikor Porsche 550 Spyderével száguldva frontálisan ütközött az országúton. (Egyébként halála előtt két órával megbüntették gyorshajtásért.)

Sal Mineo 1976-ban halálos késszúrást kapott saját lakása előtt, Natalie Wood pedig 1981-ben vízbe fúlt, miután yachtjáról a tengerbe esett.

Dean autójának épségben maradt alkatrészeit állítólag két másik autóba szerelték bele, és később mindkettő frontális ütközést szenvedett. Lehet, hogy mégsem a film volt elátkozva, hanem Dean kocsija? Egyszer majd megkérdezzük Stephen Kinget, mit gondol erről.

/screenjunkies.com / manna.ro/

Tengeri kísértetek

Kísértetek nem csak a sötét ódon kastélyokban, ősi temetőkben ,vagy az erdők mélyén léteznek, hanem szinte mindenhol, ahol a valóságban szörnyű, baljós dolgok történtek. A nyughatatlan lelkek végzetes életútjai borzongatják meg az idő kerekét, felhívva ezzel a modern kori ember figyelmét. A repülőgépeken és a vasúti szerelvényeken föl-le járkáló szellemek azonban nem egyedüliek, mert a tengereken elsüllyedt hajók utasai, kapitányai ma is rengetegszer tesznek tanúbizonyságot múltbéli tragédiáikról, szenvedéseikről, vagy éppen szörnyű halálukról. 

A modern kor hajózó szellemei közül Joshua Slocum kapitány kísértete érdemel egy kis említést. Vagy száz évvel járta be a világot egy személyes ki hajója a Spray fedélzetén. Aztán egyik utazása során nyomtalanul eltűnt,és máig nem világos mi lett a sorsa. Nyilván odaveszett valahol ,mert azóta átlag 25 évenként felbukkan a szelleme a tengereken. 

Először 1927-ben látták Borneó közelében,ahol is a kísértetvitorlása egyszerűen átment egy hajón,és zavartalanul tovavitorlázott. Nos,úgy látszik a hajója is szellemmé változott ! 

Másodjára 1952-ben a japán partoknál tűnt fel,a parti őrség üldözőbe is vette,de az szertefoszlott a levegőben.

Harmadszor 1977-ben látták a Panamai csatornában,amely pedig Slocum idejében még nem is létezett. A kísértet a jelek szerint még ki akarta próbálni a számára még ismeretlen útvonalat is… 

Utoljára 2002-ben találkoztak vele a Húsvét-szigetek mellett. Napfényes időben hajózott el egy tankhajó mellett úgy,hogy mögötte nem volt nyomvonal. Hajója mintha nem is érintette volna a vizet…

1999 nyarán a brit Cruser nevű Karibi turistahajó fedélzetén véltek látni egy embert ,aki mindössze egy ágyékkötőt is viselt, és érthetetlen nyelven beszélt az emberekhez. Valaki felvetette, hogy alighanem egy olyan rabszolga lehetett,akit négyszáz évvel korábban ezen a tengeren öltek meg. Akkortájt bizony megesett ,hogy vihar vagy más veszély esetén a rabszolgaszállító hajók kapitányai a rakomány egy részét a tengerbe vetették,így könnyítve a hajón. A feketék mindig odavesztek. Ez az egykori rabszolga villogó szemmel járkált fel-alá a hajón néhány percig,majd amikor a legénységet értesítették nyoma veszett. De a karibi szigetek között menetrend szerint közlekedő tehetős amerikai és kanadai nyugdíjasokat szállító hajó minden útján felbukkant, nagy pánikot okozva ezzel az utasok között. 

Ezen kísértetek csak egyikei a tengereken és óceánokon tomboló rémeknek. A szörnyű tengeri csaták, pusztító viharok,vagy más külső tényező által elsüllyedt hajók utasai napjainkban is néha meg-megmutatják magukat a jelen emberének. Néha kísértethajóikat is látni,amely úgy siklanak a vízen,mint egy kígyó. Egyébként a tengereken titokzatos módon eltűnő emberek egy része is már csak kísértetként tud visszatérni hozzánk. A visszatérő szellemek céljai közé azonban nem csupán figyelemfelhívás és erkölcsi visszatérés tartozik,hanem az útjukat be nem fejező hit is. 

Folytatni akarják tengeri útjukat,hogy más földrészekre utazva megtalálják a kincset,vagy hogy tovább élvezhessék a hajójuk biztosította izgalmas felfedező kalandot.

• A legismertebb kísértethajóról szóló legenda a Bolygó Hollandiról (Flying Dutchman) szól.

De ki is ez a Bolygó Hollandi? 

A legenda szerint egy van Staaten nevű, istentelen életmódja miatt elátkozott holland hajóskapitány, aki arra kárhoztatott, hogy állandóan a tengeren bolyongjon. Nem szállhat sosem végleg partra, hogy megnyugvást találjon. Az átok alól csak egy lány halálig tartó hű szerelme oldhatja fel.

A legenda a mai napig él a misztikumra fogékonyabb tengerészek között. A kísértethajó megjelenése a babona szerint rossz ómen, közelgő szerencsétlenség előjele a vele találkozók számára. Akik látták, úgy írták le, hogy a hajótest bal oldalán vörös lámpák égnek, az árbocon kalózlobogó leng, a parancsnoki hídon időről-időre sátáni kacajra fakad a hollandi, a fedélzetről pedig szenvedő emberek jajveszékelését hallani. A hajó hirtelen, a semmiből bukkan elő, alig lehet elkerülni az ütközést. A jelenséget kísérteties derengés veszi körül, aztán amilyen gyorsan feltűnik, úgy el is tűnik.

Vitorlások és gőzösök naplóiban gyakran tettek említést a különös jelenségről. A leghitelesebbnek tartott beszámoló V. György angol király tollából származik, aki kadétként szolgált, mielőtt trónra lépett. Látta a vörös tekintetű hollandit, és hallotta az elátkozott lelkek üvöltését. Majd a találkozás másnapján váratlanul meghalt az a matróz, aki először pillantotta meg a hajót. Nem sokkal később a parancsnok is beteg lett, és napok alatt ő is elhunyt. 

Egy későbbi feljegyzés a Joseph Sommers nevű hajóhoz kötődik. Az Atlanti-óceán déli részén haladt, amikor váratlanul elévágott a bolygó hollandi. A túlélők közül sokan hátborzongató kacajt hallottak, a Sommers pedig hirtelen lángra kapott. Csak azok maradtak élve, akik elsőként ugrottak a vízbe.

A babona szerint a vészjósló jelenség a Jóreménység foka körül fordult elő leggyakrabban. Ezért a tengerészek inkább lementek a hajótestbe, amíg a félelmetes környéken hajóztak, és aki tehette, átaludta ezt az időt. Azok közül ugyanis, akik megpillantották az elátkozott vízi járművet, sokakat baleset ért, másoknak az otthon maradt szeretteivel történt valami szörnyűség.

/ Titkok és rejtélyek magazin / Astronet /

Highway to hell

/Már csak a hangulat kedvéért is/

A kinyilatkoztatás könyvében 666 az ördögöt szimbolizálja. A Navajo indiánoknál a 6-os számjegy és bármely kombinációja más számmal rosszat jelent, szerencsétlenséget éri az aki felhasználná. Nem csoda, hogy Rout 666, 200 mérföldet foglal el New Mexico, Colorado és Utah területén. Félelmetes érzés ezen az úton éjszaka utazni, mivel bármi megtörténhet nagyon sok más legenda is létezik erről az útról.
Rout 666-et többféleképpen szokták emlegetni, ezek: ördög útja, gonosz útja, út a pokolba. Vajon mi lehet ennek az útszakasznak a nagy titka?

NEM VAGY EGYEDÜL ROUT 666-on

A 666-os autópálya hírhedt a sok baleset miatt. Sokat ittas vezetők okozzák, de sok ember beszámolt arról, hogy találkoztak utazásuk során egy furgonnal, ami le akarta őket sodorni az útról.
Az utat mérnökök nevezték el az 1930-as években. Az elnevezés óta számtalan ember látott furcsa jelenségeket. Az út közelében gyakran tartottak sátáni rítusokat, de nem ez indította el az események sorozatát. Bosszúálló szellemek általában úgy keletkeznek, hogy valamely ígéretet tesznek haláluk előtt, mely nem hagyja nyugalomhoz térni a lelket. Például egy bűnöző mely kivégzése előtt „megígéri” , hogy vissza fog térni és mindenkit megöl, aki ellene volt..
Rout 666-en, mint már említettem sok természetfeletti jelenséget megfigyeltek már, ezek:

• Sátán kutyáit, sárga szemekkel és éles karmokkal, ezek emberekre vadásznak.
• Egy fiatal nőt hosszú hálóingben vándorolva az út szélén, sokan akik megálltak segíteni arról számoltak be, hogy hirtelen eltűnt.
• Olyan esetekről is lehet olvasni, ahol emberek eltűnnek az út egyik szakaszán, majd újra megjelennek egy teljesen más szakaszon, emlékezetük nincs arról, hogy hol voltak.

A DÜHÖS FURGONVEZETŐ

Rout 666-en létezik egy gyilkos mely a furgonával terrorizálja az embereket. A furgon a semmiből jelenik meg majd hirtelen megtámadja az embereket, csekély az esély menekülésre. Kevés ember tudott beszámolni erről a jelenségről, de mind ugyanazt mondta, "egy gyorsan száguldó furgon le akart minket sodorni az útról" "az egész furgon égett, a szememnek se akartam hinni, amíg meg nem támadott minket….”

US 491

2003. május 23-án végül lezárták hivatalosan is a terjengő történeteket. Rout 666-et "felbontották" két részre, US 191 és US 491 nevet kapták. De ezzel véget is értek a történetek erről a bizonyos útról? Országszerte léteznek hasonló jellegű legendák utakról melyen egy baleset után rejtélyes dolgok, kezdtek el történni, így nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy mindig lesz legalább egy út mely egyenesen a pokolba, vezet....

A kísértetvonat - Nem szerepel semmilyen menetrenden, de bármikor megérkezhet

Egy szellemvonat jár fel-alá Oroszországban, olyannyira elfajult, hogy már a Moszkvai Állami Egyetem tudósai is foglalkoznak vele. Legismertebb nevén ez az ún. "bolygó vonat".

A szerelvényen nincsen semmilyen tábla, mely az utazás célját jelölné.

Egy meglehetősen régi gőzmozdony vontat három vagont. Ezek üresek, mondják akiknek volt alkalmuk bepillantani. A fülkék ajtajai nyitva állnak, a legtöbb ablakon összehúzták a függönyöket. A mozdonyvezető kabinjában nincs egy lélek sem. Pedig állítólag valaki van a vonaton, legalább egy ember...

Az ukrán vasutasok ha meglátják, ijedtükben keresztet vetnek, mert szerintük maga az ördög utazik azzal a szerelvénnyel. Ez a vonat nem szerepel semmilyen menetrendben, nem reagál a szemaforok, lámpák jeleire. Nem áll meg az állomásokon, nem szállnak fel és le az utasai - ha vannak egyáltalán...

Története 1911. július 14-én vette kezdetét. A vonat Rómából indult Párizsba. Egy gőzmozdonyra kapcsolva három vagon, mivel minden jegyet eladtak, összesen 106 utasa volt, legtöbben a tehetősebb rétegekből, és néhány újságíró.
Minden utas a Sanetti utazási iroda szervezéséven került a vonatra.
A nekik tett ígéret szerint áthaladnak majd az akkoriban technikai újdonságnak számító 1 kilométer hosszú alpesi alagúton.
A vonat elhagyta Rómát, átzakatolt fél Itálián, majd Lombardiában az említett alagútba is belefutott - és nyomtalanul eltűnt! Egyszerűen nem jött ki a másik végén.
A két állomás között eltűnt szerelvényt már éjszaka elkezdték keresni, azonban semmi nyomát nem találták. Katasztrófa vagy bármi egyéb okra utaló jeleket nem találtak.
Hajnalban a kutatócsoport rálelt két rémült utasra.

Itt azonnal meg is kell, hogy említsem Gogol koponyáját:
Gogol Ukrajnában született, 1809-ben, és ott is nőtt fel, a családi birtokon.
A család eredeti neve Janovszkij volt, de a nagyapja a régi kozák őseire való tekintettel vette föl a Gogol nevet. Gogol aztán 1852-ben meghalt (addigra már őrült volt), és a moszkvai Szent Dániel kolostor temetőjében helyezték nyugalomba. Egyesek arról vannak meggyőződve, hogy élve temették el.
A pletykák szerint, amikor a kommunisták feltúrták a temetőt és Gogol sírját is megbontották, az író az oldalán feküdt és a koporsója belülről csúnyán össze volt karmolászva.
1931-ben Gogol földi maradványait áthelyezték a Novogyevicsi temetőbe, mert a kolostorból ifjúsági börtönt csináltak. De amikor az áthelyezéshez kibontották a sírt, a holttest ugyan megvolt, de a feje nem. Állítólag egy Alekszej Bakrusin nevű fickó tette rá a kezét, ő egyébként is színházi emléktárgyakat gyűjtött, színháztörténeti szakértő volt, és gyűjteményét Moszkva városának adományozta.
Állítólag még 1909-ben vette rá a temető őreit, hogy lopják el a koponyát.
Ezek a pletykák eljutottak Janovszkij hadnagyhoz is, Gogol rokonához. Megfenyegette Bakrusint, hogy lelövi, ha nem adja vissza a koponyát.
Bakrusin így hát elindult egy rózsafa dobozzal Szevasztopolba. Ott átadta egy olasz hajóskapitánynak, hogy kézbesítse a csomagot.

Vissza az eredeti szálhoz:
1911 tavaszán az olasz hajóskapitány hosszú útra indult. Az öccse pedig, aki egyetemista volt, a barátaival szállt vonatra, kirándulni.
Egy nagyon hosszú alagútnál viccből rá akart ijeszteni a barátaira. És ehhez magával vitte Gogol koponyáját.  De még mielőtt a vonat beszaladt volna az alagútba, az utasok minden ok nélkül megrémültek. A 106 utasból csak kettőnek sikerült leugrania a vonatról, mielőtt az mozdonyostul, mindenestül örökre eltűnt volna. Az egyik megmenekült utas, a hajóskapitány öccse később aztán azt mesélte a riportereknek, hogy egy furcsa, fehér, nyúlós köd burkolta be hirtelen a vonatot, és az utasok mind halálfélelmet éreztek. Még azt is megvallotta, hogy elcsórta a rózsafa dobozt a bátyja dolgozószobájából.
Az alagutat megvizsgálták a helyi hatóságok is, de még koromnyomokat sem találtak, amit a mozdony hagyhatott volna.  Az alagút bejáratát befalazták, aztán a II. Világháborúban bombatalálat érte.

A vonatról azután nem is hallottak…

…egészen 1955-ig.

A szerelvény akkor a Szovjetunióban tűnt fel.
1955. október 28-ról 29-re virradó éjjelen Pjotr Usztyimjenko bakter a Krím-félszigeti Balaklava környékén volt szolgálatban. Hirtelen azt látta, hogy Gaszfort felől jön egy kis szerelvény minden kivilágítás nélkül, majd kikanyarodik egy mellékvágányra. Csak az volt a baj, hogy Gaszfort felől oda nem is vezettek sínek.  Ahová pedig a szerelvény elkanyarodott, ott a valaha volt síneket már évtizedekkel korábban felszedték!
Ennek ellenére a döbbent bakter tisztán hallotta, hogy a váltók kattognak a kerekek alatt… Másnap reggel kénytelen volt megállapítani, hogy  a füvön nyoma sincs az éjszakai „vonatnak”, pedig tisztán látta, hogy ott robogott el.
Ugyanezt a vonatot látták aztán 1958-ban Vjatkában, 1963-ban a kermi körzetben, 1972-ben.
Kétszer bukkant fel a kijevi metróban. Egyesek szerint 1975-ben és 1981-ben a szellemvonat miatt állt le az egész metró.
1991 augusztusában a poltavai terület zavalicsi vasútállomásán haladt keresztül a szerelvény, ezt az állomás szolgálatvezetője jelentette a központnak. Az esetet megírta egy Krím-félszigeti újság augusztus 12-én.

Az eltűnt tudós:

Természetes módon ez a dolog elkezdte érdekelni egyfelől az újságírókat, az akkori média embereit, de néhány nyitottabb gondolkodású tudóst.
Az Ukrán Tudományos Akadémia paranormális jelenségeket kutató bizottságának vezetője Vaszil Lescsatíj talán egyenesen kötelességének érezte, hogy megismerkedjen az esettel. Nem volt könnyű dolga, hiszen senki nem tudhatta, mikor és hol bukkan fel ismét a kísértetvonat. Addig legtöbbször Ukrajnában, és nem is egyszer éppen a Krím-félszigeten látták. Kicsit utánaolvasva a dolognak Lescsatíj már sejtette, hogy ez csakis az a vonat lehet, amelyik 1911-ben tűnt el egy olasz alagútban.
Egy régi újságcikkekre bukkant az 1940-es évekből. Az írások szerint a helyi pszichiátriai intézetben kezeltek egy darabig pontosan 104 olasz embert, akik egyhangúan, kivétel nélkül azt állították, hogy Itáliából érkeztek Mexikóba vonattal.
A 107. utassal mi történhetett? … A mozdonyvezető sorsára már talán soha nem terül fény.

Az ukrán tudós nagyon akart találkozni a vonattal. Munkahelyén szabadságot vett ki és hetekig járkált azon a környéken ahol a legtöbbször látták a vonatot, mire 1991. szeptember 25-én meglátta a szerelvényt, és sikerült felugrania az utolsó vagon lépcsőjére. A tudóst soha többé nem látták.
Érdekes események zajlottak le pár évvel később Anton Gnatyuk zászlóssal is, aki 1995. július 14-én fejezte be szolgálatát a poltavai katonai repülőtér légvédelmi alakulatánál ahol radarkezelő volt.
Vidéken lakott, ás későn ért a pályaudvarra, és csak reggelre kapott jegyet. Mivel szállodára nem volt pénze, gondolta elmegy az állomás hátsó részébe, hogy majd egy álló vonat fülkéjében elszundikál reggelig. Talált is egy rendkívül öreg, kopott szerelvényt, egy gőzmozdonyból és három vagonból állt.

Mikor megérintette az egyik ajtó kilincsét, olyan erős áramütés érte, hogy csak a kórházban tért magához. Olyan erős elektrosokkot kapott, hogy a következő hetekben Gnatyuk zászlós elkezdett furcsa dolgokat látni: a második vh. eseményeit, bombázásokat, légi csatákat. Emiatt nem volt képes ellátni a szolgálatát, le is váltották a radarok mellől.
Ezután pszichológiai kezelésre szorult. A kezelések során derült ki, hogy a férfi nemegyszer azt látja, ami a poltavai reptér környezetében történt - 1944-ben! Amikor az öreg katonákkal szembesítették, azok döbbenten ismerték fel a fiatal katona előadásában a régi eseményeket.
A titokzatos szerelvényről szóló legutóbbi –bizonyára nem utolsó- jelentés 2002-ből származik.
Szintén Ukrajnában, Zaporozsje város mellett látták. Február 2-án az egyik ukrán tévécsatorna operatőre, Vjacseszlav Formijenko este 11 óra tájban horgászásból ballagott hazafelé.
Körülbelül 50 méterre járhatott a Plavnyi vasútállomástól, mikor észrevette, hogy az egyik vágányon a szeme láttára, a semmiből hirtelen megjelent egy különös régi típusú vonat.
Gőzmozdonyból és három vagonból állt. Azonban Formijenko észrevette, hogy ugyanazon a vágányon jön szembe egy tehervonat. ám ahelyett, hogy összeütköztek volna, a kísértetvonat abban a pillanatban eltűnt, olyan hirtelen és érthetetlen módon, ahogy megjelent.

Lehetséges magyarázatok:

A „nagy” vonatrablás:

Nem szeretem gyorsan lelőni a poént, nem is vagyok szkeptikus, de laikusként azt állítanám, hogy mivel elég gazdag utasokat szállított, nagy valószínűséggel lehetett egy bonyolult, de jól kivitelezett vonatrablás. Az 1 kilométeres alagútnak akkoriban elég újonnan kellett épülnie, viszonylag a kor csúcstechnológia volt.
Elképzelhető, hogy a hegyben később kifúrtak egy mellékalagutat az építők, ahova a mozdonyvezető a vonattal beállhatott. A későbbi események tudatában nem csoda hogy nem lett meg a vonat, és hogy miért tűnt el a vezető. Talán az egész vonatot megtalálnák, ha kiásnák a volt alagutat.
Sajna ez a vonat örökös világ körüli útjára nem ad magyarázatot, sem pedig a hajóskapitány öccsének állítására, miszerint a vonatot egy fehér köd borította be az alagútba való belépés előtt, és legfőképp arra nem, hogy a 104 utas mit keresett Mexikóban.

Zakatolás téren és időn át:

Mikolaj Cserkasin –szintén Ukrajnából kijelentette, hogy a kísértetvonat valamiféle téridő lyukakon keresztül vándorolhat.
Úgy véli, ideje nagy részét egy párhuzamos földi világban tölti, de bizonyos lyukakba kerülve időről-időre csak percekre vagy órákra ismét átjön ebbe a valóságba.
Cserkasin szerint egy-egy nagyobb földrengés alkalmával megbolydulnak a Föld  mágneses vonalai, és egy-egy ilyen nagy energiájú esemény újabb és újabb lyukakat hozhat létre a téridő szövetén.
Ivan Pacej matematikus-kandidátus szerint az egész világot behálózó vasúti sínek a legnagyobb építmény, amit ember készített a Földön. Ennek a gigantikus, fél bolygót behálózó fémszerkezetnek akkorák a méretei, hogy az már képes megváltoztatni bolygónk geofizikai terét, a mágneses mezőket, és ezáltal a téridőt is.

Irodalmi quantum lépegetés (név nem végleges):

Az előző az 1995-ben Gnatyuk zászlóssal történteket nem magyarázza. Az, hogy az állomás hátuljában állt(!) a vonat, azt jelentheti, hogy a szerelvényt mégis valamiféle intelligencia vezérli. Mégpedig legtöbbször Oroszországban és Ukrajnában látták, a Gogolhoz közelebb álló országokban.
Gogol koponyája elég fontos helyet foglal el a történetben, kíváncsi vagyok, ha a koponya nem lett volna a „fedélzeten”, vajon megtörtént volna-e ez az egész? Talán túl messzire megyek, de meg merem kockáztatni, hogy a koponya, vagy legalábbis Gogol szelleme vezérli a vonatot a térben és időben.

/forrás(részben):Hihetetlen magazin/

Kórházi kísértetek

Vajon melyik az a hely, amelyik az egyik legnagyobb eséllyel szolgál arra vonatkozóan, hogy szörnyűséges kísértetek bukkanhatnak fel? Nem könnyű kitalálni, és bár arra a helyre mi emberek nem szívesen tesszük be a lábunkat, egyes túlvilági lények számára ez maga a „paradicsom”, így nem csoda ha egyes orvosok, nővérek és néha betegek is találkoznak e „beteg” szellemek jeles képviselőivel. De miért bukkannak fel kórházakban kísértetek?

A kórházi kísértetek elszaporodását először tizenegy amerikai és több spanyol kórházban figyelték meg. A wisconsini állami kórház több emeletes épülete fölött majdnem minden éjjel látnak fehéren lebegő foltokat. Sokan esküsznek rá, hogy az elmúlt években ott elhunyt rokonaikat ismerik fel bennük. Az egyik utahi közkórház folyosóin éjfélkor többen összefutottak már egy féllábú kísértettel, aki fején is nagy kötést viselt. Mary Wallace nővér elmondta a helyi tévé riporterének: a kísértetben egy nyolc évvel azelőtt a sebészeti műtőben elhunyt baleseti sérültet ismert fel. A zaragozai kórház szemészeti osztályán majdnem minden éjfélkor felbukkan egy fél szemén kötést viselő kísértet, aki hangosan sóhajtozik. Állítólag ő is beteg volt és elkezelték, halálát orvosi műhiba okozta... Tény, hogy a szemészeten azóta egyetlen orvos sem mer éjszakai ügyeletet vállalni. Ha mégis rákényszerül, a szomszédos belosztályon vészeli át az éjféltől éjjel egyik tartó kísértetek óráját.

A francia kórházak némelyikében már-már normális tényként kezelik a kísértetek gyakori felbukkanását. Az egyik belfort-i kórház patológiai osztályán a személyzet eleinte nehezen barátkozott meg egy Léon nevű kísértettel. Mint a helyi újság megírta, már négy éve látják időnként. Mindig csak a boncterem környékén jelenik meg, a padló fölött lebeg, és olykor leveszi koponyája felső, a boncolás során lefűrészelt részét. Ezzel, mint egy kalappal integet az embereknek, akik erre általában rémülten elrohannak. Egy új dolgozó, aki éjszakai ügyeletében először találkozott Léonnal, epilepsziás rohamot kapott és másnap felmondta állását. A jekatyerinburgi állami kórház orvosai elmondták egy nyugati hírügynökségnek, hogy náluk már több mint tizenöt éve vannak kísértetek. Egészen megszokták őket és némelyiket, akik rendszeresen bukkannak fel, el is nevezték. Ott van például Mitya, aki csak pénteken éjfélkor jelenik meg talpig fehér lepelben. Állítólag valaha a mosodában dolgozott, aztán heveny alkoholmérgezésben halt meg. A halál is a mosodában érte. Az egyik francia és egy spanyol kísértetet sikerült lefényképezni, írta nemrégen egy népszerű folyóirat. A fényképeket azonban csak nagyon gyenge minőségben sikerült előhívni, ami talán nem is olyan különös. A kísértetek ereje igen kicsi, mondta egy spiritiszta szakértő, még az is csodaszámba megy, hogy egyáltalán láthatjuk őket! De miért látunk összességében véve olyan sok kísértetet temetőben,kórházban,kastélyokban ? Miért nem látunk mondjuk ijesztő szellemeket egy cukrászdában,vagy autószerelő műhelyben ? Kísértetek elsősorban, és többnyire általában olyan helyeken jelennek meg,ahol rengeteg haláleset történik. 
Katasztrófákban,balesetekben,háborúkban vagy más balszerencsés módon életüket vesztett emberek szívesen járnak vissza a túlvilágról,de az is előfordul hogy különböző okok miatt itt ragadtak a földön. A visszajáró lelkek,legyenek azok stoppos,tengeri,kórházi vagy más rémek,egyetlen egy közös van bennük: a nyughatatlanság és bele nem nyugvás. A kórházi kísértetek között számos olyan rém figyelhető meg,akik folytatni szerették volna földi életüket,hiszen még számos cél megvalósítása volt előttük,de hirtelen távoztak,néhányan orvosi műhiba vagy egyéb szörnyű okok miatt. A kórházakban megjelent,és ott ragadt lelkek figyelmeztetni akarják orvosukat a szakmában előforduló hibákra,tévedésekre,amelyekkel óvatlan és helyre már nem hozható következményeket idézhetnek elő a betegnek. Legyen az operáció,vagy más műtét,súlyos sérült ellátását helyre hozni kívánó ominózus eset. Ezek a „fehér falak” mögé bezárt kísértetek szinte mindig ott jelennek meg a rémült és meglepődött emberek előtt,ahol való énjük – a testük elhunyt. Lehet az egy kórházi szoba,mosoda,illemhely,műtőasztal vagy más egyéb helyiség,a lényeg hogy egy adott helyre koncentrálják hirtelen megjelenésüket,ami persze általában vagy akkor következik be,amikor egy adott időben elhunytak,vagy pedig késő éjszaka. A végtagjukat vesztett,vagy más látható sérüléseket szerzett rémek szívesen mutatnak meg az éjszaka szolgálatot teljesítő nővérnek kínok között elvesztett kart,lehullott fejet,vagy ököl méretű mellkasi sebet. A múltban fájdalom és szörnyű kínok között elhunyt betegek szellemeinek azonban csak kis százaléka kísért,és ennek okát eddig még eddig nem sikerült megállapítani. Egyes kísértetek felhívó,kifejező és tájékoztató kommunikációja mellett minden esetre nem szabad elsétálnunk,hiszen ők az ott dolgozó orvosok és nővérek tudtára szeretnék mindazt az információt adni,ami bekövetkezhet egy orvosi beavatkozás alatt,vagy akár után… Némelyik kórházi szellem rendszeresen,míg mások csak időközönként bukkannak fel,míg megint mások talán csak egyszer,vagy kétszer,aztán többé soha. De van e valami más,ami előidézhette hogy ezek a rémek megjelenjenek a kórházak sötét folyosóin ? Hibás kórlap,téves kórkép,vagy egy másik beteg aki a jelenben elfoglalta a múltban elhunyt és ma már kísértetté lett beteg ágyát ? Nem tudhatjuk biztosan,de ez is kétségkívül közre játszik néhány esetben. De miért jelenik meg mondjuk egy lefűrészelt koponyájú rémisztő csuklyás alak egy éjszaka dolgozó,és folyosón ügyeletet tartó nővérkének ? Talán meg szeretné ijeszteni ? Üzenni akar neki ? Vagy valami más áll a háttérben ? A kórházi kísértetek inkább a skót kastélyban honos rémekkel azonosíthatók,ugyanis ezek is előszeretettel bukkannak fel egy adott helyen a látogatóknak. A koncentrált kísértetek jellemzője,hogy mindig egy adott helyen bukkannak fel egy,esetleg két ember előtt,de semmiképpen sem látványelemként,és olyan hangokat adnak mint amilyeneket közvetlenül haláluk után bocsátottak a külvilág számára,így ezeket az utolsó percben használt hangokat és testhelyzeteket látják a jelen emberei.

Ám ne felejtsük el azt sem,hogy minden kórházi kísértetnek saját története van más és más problémákkal,a jövőben pedig ezeket kellene megállapítani. Egy kis utánajárás és nyomozás sohasem árt,hiszen elképzelhető olyan problémakör,mait még nem sikerült megoldani,helyére tenni,ezért jelennek meg ezek a rémek… A jövőben tehát erre kell összpontosítani,és figyelni a szellemek mozgását,viselkedését. Hiszen – nem tudunk még mindent róluk – ezért új információkat kell keresnünk,és akár egyéni megvilágításban is,de globális értelemben kell felfognunk minden szeletkét,mert még nagyon messze vagyunk attól a bizonyos jéghegy talapzattól… Ön tehát mit csinálna ha egy sötét kórházi folyosón sétálva szembe találná magát egy ilyen materializálódó lénnyel ? Elfutna ? Vagy…

/Titkok és rejtélyek magazin/

A zaragozai kopogószellem

Az 1930-as években egy ijesztő, eddig soha nem tapasztalt jelenség rázta meg a spanyol sajtót. Egy Zaragoza városában álló épületkomplexum félelmetes történések helyszínévé vált, amikor az ott lakó Palazon család valamiféle földöntúli entitással került kapcsolatba. Az ismeretlen, kísértetiesen hörgő hang, melynek pontos forrását soha nem találták meg, a zaragozai kopogó szellemként vált ismertté világszerte. Építészt hívtak az épülethez, hogy tanulmányozza annak minden szegletét, még a hadsereget is bevonták a nyomozásba, de soha nem találtak magyarázatot a történtekre. Később a Palazon család cselédlányát Pascuala Alcocer-t vádolták meg a csalással, hogy ő kelti a furcsa hangokat, ő azonban egész életén át tagadta a vádakat. De vajon ez a teljes igazság? Mi van, ha Pascuala mégis ártatlan volt, és a síron túli hang sokkal természetfelettibb volt, mint azt bárki is gondolta volna?

A spanyolok nem csak a „spanyol bóléról”, vagy, ahogy többen ismerik, a Sangriáról ismertek, bár kétségtelen, hogy ez jut először eszünkbe, ha meghalljuk a szót: spanyol. Kevesen tudják, de az ország meglehetősen sok szellemtörténettel büszkélkedhet, melyek közül néhány világhírnevet is szerzett magának. A szellemkultusz, mint olyan, igen népszerű náluk, arról nem is beszélve, hogy jó néhány szellemváros (angolul csak ghost town) is található Spanyolországban, melyek kitűnő táptalajt szolgáltatnak a hidegrázó legendák kialakulásának. Bár számtalan esetről emlékezhetnénk meg, talán a valaha legnagyobb nyilvánosságot kapó szellemtörténet a zaragozai kopogószellemmel kapcsolatos Az 1930-as években Zaragoza városában történt az incidens. Feszültséggel teli napok járták akkoriban, a polgárháború hangulatát szinte az utcákon lehetett érezni. A közhangulat szürke volt, a legtöbben féltek, és alig lehetett mosolyt látni az utcákon. 1934 novemberében aztán egy szokatlan jelenség hívta fel magára a figyelmet, ami egy időre elfeledtette az emberekkel az elkerülhetetlen háború tényét. A város „Gascon Gotor” nevezetű utcáján állt az a lakáskomplexum, több, különálló kislakással, helyiségekkel… stb. ahol ez az egész elkezdődött. Ezt az épületet ekkoriban egy bizonyos Palazon család lakta, akik egy nap különös jelenségre lettek figyelmesek. Magáról a családról alig találni bármiféle információt, vagy anyagot, de a történet szempontjából nem is bírnak nagy jelentőséggel. Szóval a család szokatlan hangjelenségekre lett figyelmes, melyek leginkább valami földöntúli, kísérteties hörgésre hasonlítottak. „Női hang, mely lassan átment férfiba.” - Írták le később. A jelenség különböző morgásokat, jajgatásokat és nyöszörgést produkált, de volt olyan, hogy érthető szavakat, szócsonkokat is föl lehetett bennük fedezni. Egy esetben például a rejtélyes entitás ezt mondta elhúzott szavakkal: Mariaaa… comeee! (Maria gyere…) Az ismeretlen hangokból aztán elege lett a lakóknak, és értesítették a ház tulajdonosát, aki nem sokkal ezután bevonta a rendőrséget is az ügybe. Egy napon félelmetes, szinte mániákusnak ható nevetés rázta meg az épületet, aminek hatására a házban lakó emberek az épület előtti térre menekültek, majd onnan próbálták meg a hang forrását beazonosítani, sikertelenül. Többen közülük egymásra néztek tehetetlenségükben, míg voltak olyanok is, akik sohasem tértek vissza ezután lakásaikba. Így kezdődött a 80 évvel ezelőtti rémálomba illő történet.

Nyomozásunk szempontjából fontos, hogy tisztában legyünk a különböző fogalmakkal, esetünkben azzal, hogy mit is jelent a kopogó szellem kifejezés. A szellem, vagy kísértet nem más, mint egy halott személy (ritkábban állat) állítólagos megjelenése. Az általános elképzelések szerint a kísértet az elhunyt személy testetlen szelleme vagy lelke, ami a Földön maradt a halál után. Van olyan –hagyományokon alapuló - álláspont is mely szerint a kísértet csak az illető személyiségének maradványa és nincs közvetlen kapcsolatban szellemmel vagy lélekkel. Tehát ezek alapján a kísértet és a szellem nem teljesen ugyanaz a dolog ("személy"). Ugyanis a kísértetek csak a lélek egy-egy kisebb darabkái, míg a szellem a maga "egészében" van jelen. Maga a kopogó szellem kifejezés a fentiek alapján már könnyebben származtatható. A jelenséget leginkább egy német nyelvű – és leginkább elhíresült – kifejezés írja le: poltergeist, ami annyit tesz, mint zajos szellem. A legfélelmetesebb dolog, hogy a kopogó szellem viszonylag gyakori jelenség, már ha lehet ilyet mondani a téma berkein belül. Nagyon sok nem hívő, szkeptikus életfelfogású ember találkozott már velük teljesen normális körülmények között.
A tudományos világban a kopogó szellemeket rosszindulatú, romboló, gonosz, és természetesen zajos, nem igazán jó szívvel várt egyedekként tartják számon, hozzátesszük, nem véletlenül. Ezt a fajta paranormális jelenséget már a kora középkorban megfigyelték, és a tudósok - igen, erről még a tudósok is hajlandók tudomást venni- azon vitatkoznak, vajon mi is okozhatja. Jellemzőek a röpködő tárgyak, rossz szagok, hangos zajok, dübörgés, csapkodás hangjai, megmagyarázhatatlan elektromos jelenségek… amiket tetőzhetnek a megjelenő szóban forgó szellemek is. Általános nézetek szerint a kopogó szellem lehet nem tudatos pszichokinézis - azaz a puszta gondolatokkal tárgyak megmozgatása – eredménye is. A legújabb kutatások szerint ezen entitások leggyakoribb áldozatai a 25 év alatti, főként egyedülálló nők. Az ő megoldatlan érzelmi problémáik, a harag, a félelem, skizofrénia és a paranoia vetülnek ki fizikálisan, ilyenkor szoktak röpködni a tárgyak, a függönyök leszakadni vad, földöntúli hangok kíséretében. Általában ezeken a nőkön aztán csak a pszichológiai kezelés segít, ezután a „kopogó szellem” is hamarosan eltűnik. Persze ez nem azt jelenti, hogy csak instabil egyénekhez köthető a jelenség, sőt! Számtalan esetben megfigyelték már éppen az ellenkezőjét is, és ezekre az esetekre aztán végképp nincs tudományos magyarázat. A kopogó szellemek nagy része általánosságban véve ártalmatlan az emberre, legalábbis leszámítva a halálfélelmet, amit okoznak, azonban akadnak agresszívabb fajták is közöttük, akik szellemi, vagy akár fizikai sérüléseket is képesek okozni áldozataiknak.

A rövid kitekintés után kanyarodjunk vissza történetünkhöz. Egy akkori szemtanú szerint a jelenség meghatározatlan időközönként tört rá a házra, volt, hogy hajnalban, de volt olyan is, hogy a délutáni teázásokat szakították félbe a torz hang miatt. Mikor kihívták a rendőrséget, többen azt állították, hogy hallották, amint a hang azt üvölti, hogy „Gyávák! Gyávák!”. A zaj forrásának legvalószínűsítettebb helye végül egy régi típusú kandallóra esett. Hivatalos dokumentumok alapján az első személy, aki kapcsolatba lépett az entitással, az egy Pascuala Alcocer nevű fiatal nő volt, aki cselédként dolgozott a házban. Egy nap, mikor hozzáért ehhez a kandallóhoz, egy jajgató hang szólt hozzá, mely elmondása szerint a kandalló belsejéből jött. „Ez fáj!” – kiabálta. Pascuala annyira megijedt, hogy lekapcsolta a villanyt, és kirohant a helyiségből. Ebben a pillanatban még hallani lehetett, amint a hang újra felel: „Fényt! Mert nem látok!”. Az eset ekkortól kezdve kapott egyre nagyobb publicitást Spanyolország szerte, különböző ügynökök, és szakértők érkeztek a házhoz, még építészeket, és mérnököket is bevontak a nyomozásba. Végignézték az egész házat, az elektromos vezetékeket, a gázcsöveket, még a padlót is felszedték, csak hogy kiderítsék, honnan jöhetett a rejtélyes hang. A világsajtó is foglalkozni kezdett az üggyel, egy esetben még a London Times is lehozott egy cikket róla. Futótűzként terjedt zaragoza utcáin is a hír, miszerint egy földöntúli entitás – illetve annak hangja – uralja az egyik házat a Gascon Gotor utcában. Emberek ezrei sorakoztak az épület előtti téren nap, mint nap, csakhogy fül, vagy szemtanúi lehessenek a történéseknek. Sokan közülük szinte könyörögtek az entitásnak, hogy még egyszer hallhassák, de voltak akik azért érkeztek, hogy találkozzanak a „megtestesült gonosszal”. Még a hadsereg is részt vett az ügy felgöngyölítésében, és az ismeretlen hang forrásának felkutatásában, de ők is hiába próbálkoztak. Ez alatt az idő alatt a hang továbbra többször is fel-felbukkant, de az eredetét nem sikerült megfejteni. Az épületet teljesen elszigetelték a külvilágtól, elzárták a villanyt, a gázt, és csak maghatározott személyek tartózkodhattak odabenn, a katonaság embereivel együtt dolgozva.
A kérdés persze továbbra is az volt, hogy ki rejtőzik a földön túlinak ható hang mögött? Mivel a rendőrök, a kirendelt szakemberek, és a hadsereg nem tudta megmagyarázni a jelenséget, ráadásul már jó ideje kotlottak az ügyön, szükségszerű volt, hogy lezárják a nyomozást. Ekkor került újra elő Pascuala, akit azzal gyanúsítottak meg, hogy ő maga kelti a különös hangokat. Az esettel, és a hölggyel Joaquin Jimen Orriera, közismert spanyol pszichiáter foglalkozott, aki végül azt mondta, (mert ezt kellett mondania?) hogy Pascuala nem beszámítható, és a jelenség tudatalatti hasbeszélésének, és hisztériarohamainak együttes eredménye. Ezzel egy csapásra meg is lett magyarázva, hogy miért nem tűnt fel még a lánynak sem ez az egész: mert fogalma sem volt róla, hogy ő maga csinálja ezt a hangot. Jose Migua Gaona szerint, aki szintén pszichiáter, nem lehetetlen hogy egy hisztériarohamokkal küzdő személy valóban szavakat halljon, ha mindehhez még egy tudatalatti hasbeszélési képesség is társul. Egy ízben Pascuala-t egy zaragoza közeli tóhoz küldték egy mondvacsinált ürügy kapcsán, de a hörgő hang ez alatt az idő alatt is hallatott magáról. Ennek ellenére a lányt az őrületbe kergették, és élete végéig őt okolták a történtekért, ráaggatva a „csaló” bélyeget. Ezzel a bélyeggel kellett leélni az egész életét, egészen a haláláig, ami talán megváltást jelentett számára. Azáltal, hogy elvitte a balhét, némileg csitult a média információ, és magyarázatéhsége az eset kapcsán, de a történéseknek ezzel még nem vetettek véget. Egy alkalommal a rejtélyes hang egészen más hangnemben szólt a jelenlévő nyomozókhoz, és katonákhoz, sokkal fenyegetőbb volt, és határozott. Folyamatosan sértegette a bent lévőket, és azt kiabálta, hogy megöli őket. Amikor később az építészek egy kőművest hívtak a házhoz, hogy végezzen el néhány mérést a konyhában, valami még szokatlanabb történt: az entitás bebizonyította, hogy majdhogynem lexikális tudása van az épületről, és annak minden szegletéről. Amikor a kőműves épp egy bizonyos részét mérte a konyhának, a hang ennyit mondott: „Ne aggódj, tényleg 75 centiméter!” Mikor a szakember lemérte, az valóban pontosan 75 centiméter volt. A férfi annyira megrémült, hogy úgy hagyta el a házat, hogy még a szerszámait sem vitte magával. Arturo Grijalba, a mai (már nem) élő egyetlen szemtanú még gyermek volt (a ház tulajának gyermeke), amikor a zaragozai kopogó szellemmel találkozott. Épp az épületben tartózkodott szüleivel aznap, amikor beosont a konyhába körülnézni. A félelemtől megriadt Arturo így fordult apjához:”Apa, menjünk innen, ez a valami őrült!” Ekkor a hang hörögve visszaválaszolt: „Nem őrült, fiatalember!” A jelenlévők közül mindenki hallotta, és többen bele is borzongtak a hallottakba. Arturo egyébként így nyilatkozott utolsó interjúinak egyikében: „A hang egész életemen át végigkísértett. Olyan félelmet tapasztaltam ott, és akkor, mint azóta soha! Nem létezett olyan, hogy otthon. Mindenfelé nyomozók, és rendőrök voltak, nem volt hálószoba, vagy fürdőszoba, mert mindig velünk volt valaki!”

Körülbelül kéthónapnyi aktivitás után aztán a hang úgy szűnt meg, mintha soha nem is lett volna. Az esetre azóta sem találtak magyarázatot, és bár a hivatalos álláspont szerint az egészért Pascuala Alcocer, a cselédlány a felelős, sokak szerint nem állja meg a helyét e feltételezés, és a nő csak egy bűnbak, aki rosszkor volt rossz helyen, és elvitte a balhét. Ezt támasztja alá az is, hogy egyik utolsó interjújában teljesen váratlanul azt kérdezték tőle, hogy honnan jött a hang, mire annyit válaszolt, hogy „a falból”. Egy biztos, az eset olyannyira régen történt, és olyan kevés dokumentum maradt fenn róla, hogy talán már soha nem derül ki az igazság, így maradnak a találgatások, teóriák. Lehetséges, hogy valóban egy eddig ismeretlen, netán természetfeletti jelenség okozta a zaragozai eseményeket, s a kormány megpróbálta eltusolni az ügyet azzal, hogy kerített egy szerencsétlen bűnbakot (Pascuala), így mindenki jól járt. A sajtó végre választ kapott a kérdéseire, a hivatalos szervek pedig nem váltak azáltal nevetség tárgyává, hogy nem tudtak a végére járni az ügynek. Az aktát lezárták, és mindenki megpróbálta elfelejteni, hogy mi is történt. Ugyanakkor elképzelhető az is, hogy Pascuala valóban hisztériás rohamokkal küzdött, és tudatalatti hasbeszélésre is képes volt, erre azonban soha senki sem volt képes bizonyítékkal szolgálni. Mégis elég volt egyetlen neves pszichiáter véleménye, hogy ráaggassák a „csaló” nevet. Nem azt állítjuk, hogy tudjuk az igazságot, az el nem mondott félmondatokat, hanem azt, hogy Pascuala nagy valószínűséggel csak áldozat volt a történetben. Bármi is okozta a zaragozai kopogó szellem néven ismertté vált legendát, egészen biztosan valami olyasmi lehet, ami eddig még – és akkor sem – nem jutott eszébe senkinek.

Mára semmi sem maradt az eredeti épületből, mert azt évtizedekkel ezelőtt lebontották annak reményében, hogy az entitás soha többé nem tér vissza kísérteni. A helyére emelt, és még ma is álló új komplexum neve azonban egyértelmű utalást tesz a velőtrázó múltra. „Duende” (angolul Goblin), áll a falakon nagybetűkkel kirakva, ami emlékezteti az embereket a 80 évvel ezelőtt felbukkanó síron túli hangokra.

/legendavadasz.blog.hu/

A poltergeist jelenség

Bizonyára senkinek sem ismeretlen dolog az, hogy az emberiség már évszázadok vagy nyugodtan mondjuk azt, hogy évezredek óta hisz szellemek és egyéb túlvilági lények létezésében. A XVI. század végén néhány kutató a démonokat tizennyolc fajtára osztotta, ennek a csoportnak a tizenhatodik elemébe tartoznak a nyugalmat megzavaró, "zörgő" szellemek, vagy a hivatalos nevén a poltergeist jelenségek.

XII. századi feljegyzések a Sátán teremtményének tulajdonították a paranormál tevékenységet, a XX. századi kutatók viszont egész más szemszögből közelítik meg az esetet.

A bizarr tevékenység jelei általában hangos kopogások és reccsenések, kellemet-len szagok, hideg légáramlatok, bútorok megmozdulása, tárgyak lebegése és teleportálódása, valamint emberek spontán levitációja, vagyis a levegőbe emelkedése és a feszültséggel járó szorongás.

A parapszichológia fejlődésével új mozaikszó került közhasználatba: az RSPK, azaz az ismétlődő, spontán pszichokinézis, mely megegyezik a poltergeistnek nevezett jelenséggel. Bár manapság még sokan élnek abban a hitben, hogy az RSPK az "elemi erők" tevékenysége, azonban már azon emberek tábora is kezd sokasodni, akik inkább a természetes, mint inkább a természetfeletti erőknek tulajdonítják a különös eseteket. S, hogy miért? Nyilvánvalóan nem merő szkepticizmusból, hanem sokkal inkább a tudomány fejlődésével járó felvilágosultságnak köszönhető materiális gondolkodásmódból adódóan. Ugyanis mára megállapították, hogy a poltergeist tevékenységet nem a nagyi visszajáró kísértete okozza, hanem maguk az RSPK-jelenségek áldozatai. Ekkor vetődik fel a nagy kérdés: De hogyan? Válasz még nincs, legalább is nem teljesen helyt álló, viszont egy biztos: az áldozatok öntudatlanul idézik elő a jelenséget, mely általában olyan-kor jelentkezik, amikor a bizonyos személy túlságosan feszült, ideges, frusztrált vagy állandóan szorong.

Az egyik leghíresebb eset 1967 szeptemberében vette kezdetét a bajorországi Rosenheimben. S. Adam úr ügyvédi irodájában szokatlan események történtek. Az egész a csillagos eget verő telefonszám-lákkal kezdődött. Adam úr kérte a telefontársaságot és az elektromos műveket, hogy ellenőrizzék az épület készülékeit. A kiküldött mérnökök ellenőrizték az összes készüléket beleértve a vezetékeket is, de nem találtak semmi rendellenességet. A hónap végén megérkezett az újabb számla ugyanazzal a szokatlanul magas összeggel, mint a múlt hó-napban, Adam ekkor a postán tett bejelentést. Október elején a posta elhelyezett a telefonközpontban és az irodában is egy mérőeszközt, amivel kimutatható minden kimenő és bejövő hívás. A helyzet változatlan maradt, a hívások tovább folytatódtak. Sőt még akkor is, amikor Adam úr is jelen volt, épp dr. Smith-tel, a könyvelővel folytatott megbeszélést, amikor a mérőeszköz hívást jelzett, de a készülékek sértetlenül álltak. Adam feljegyzéseket készíttetett, melyeket a postán le is adott, ott viszont kijelentették, hogy minden hívás normális volt, sőt még az is kiderült, hogy a pontos idő szolgálatot hívták. Adam azzal próbálta bizonyítani igazát, hogy minden alkalmazottjának saját órája van és a templom órájának ütése élesen behallatszik az egész épületbe, valamint soha senki sem maradt egyedül az irodában, így lehetetlen, hogy a hívások titokban maradtak volna.

Az iroda összes neoncsöve egyetlen durranással kiégett. A Stern vállalat kiküldött egy villanyszerelőt, hogy megnézze mi a probléma. Kiderült, hogy az összes neoncső kilencven fokos fordulatot tett a foglalatában, mikor berakták az újabb égőket, alig egy perc múlva mindegyik megfordult és kikapcsolódott. A dolgozók beszámoltak hogy a biztosítékok néha maguktól kikapcsolódnak mind a négy áramkörben egyszerre. Az esetet követően alapos kivizsgálás következett. Átvizsgálták az egész áramellátást, de sehol semmi hibát nem találtak. Az elhelyezett mérőmű-szer folyamatos kilengéseket jelzett, de nem találták meg, hogy honnan ered. Még az áramot is lekapcsolták az épületről, de a műszer még így is jelezte az áramingadozást, mely egy alkalommal olyan nagyra szökött, hogy a toll kilyukasztotta a papírt. Ezután egész Rosenheim áramellátását is ellenőrizték, de sehol semmi rendellenességet nem észleltek, megvizsgálták azt is, hogy nem-e esetleg kóbor áram okozza a tevékenységeket, de ennek semmi nyoma sem volt. A következő napokban Adam úr irodájában a fénycsövek egyenesen a földre zuhantak. Ekkor kicserélték őket normális villanykörtére, de a szerencsétlenségek így is folytatódtak. Egyik esetben az éppen felrobbanó villanykörték szilánkja vágta meg az egyik ott dolgozó lányt. Ekkor a további balesetek elkerülése végett nylonzacskókat kötöttek az égőkre.
A következő napokban a lámpák már nem csak szétdurrantak, hanem elkezdtek himbálózni, annyira, hogy még a falat is le-verték. Ismét górcső alá vették az égőket, a kiérkezett mérnökök elkezdtek ugrálni az irodában, hátha mozgásba tudják hozni, de semmi eredményt nem hozott. Megfigyelték még az utcai közlekedést is, nem-e az okozza a különös jelenséget, de ezt a feltevést is el kellett vetniük. A lámpát az Adam irodájában lógó képek himbálózása követte, egyik esetben az első kép 320 fokot fordult el a dolgozók szeme láttára. A képet közelebbről is megvizsgálták, ekkor döbbentek rá, hogy a kép zsinórja rácsavarodott a szögre. Az Elektrizitätswerk, a német elektromos művek egyik munkatársa, név szerint Paul Brunner az összegyűjtött adatokból készült hivatalos jelentésében a következőket írta: "Fel kell tételeznünk, hogy létezik egy mind-eddig ismeretlen energia, amelynek sem a természetét, sem az erősségét, sem az irányát nem tudjuk megállapítani. Mibenlétének ki-derítése meghaladja a tudásunkat."
A jelenségekre az eseteket vizsgáló neves fizikusok sem tudtak értelmes magyarázatot adni. Dr. Karger és Dr. Zicha, az esetet kutató fizikusok szerint az erő intelligens, s ezt abból a következtetésből vonták le, hogy a jelenség pontos idő szolgálatot hívta és nem egy találomra beütött, esetleg egy nem létező számot hívott és abból, hogy az erő ellenáll a kivizsgálásoknak. Az esetre még több fizikus vetődött rá, akik szerint az erő racionális lény, és megerősítették, hogy kizárólag munkaidőben tevékenykedik. Ekkor figyelni kezdték a dolgozókat: Frau Bielmeiert, Johannes Engelhardot, a két részmunkaidős asszisztenst, továbbá két hivatalnokot, a 17 éves Gustav Hubert és a 18 éves Annamarie Schneidert.

Másnap reggel a lányok vállát folyamatos áramütések érték, amitől délutánra hisztérikus rohamot kaptak. A rémületet csak fokozta, amikor Frau Bielmeier széke hirtelen a levegőbe emelkedett, Annamarie és Huber széke pedig süllyedni kezdett. Bücher professzor látta, hogy az eset közben a lányon a sokk jelei váltak láthatóvá: arca elsápadt és piros foltok jelentek meg rajt. Annamariet azonnal betegszabadságra küldték. Adam eközben elbocsátotta a lányt, és örökre meg-szűntek a tevékenységek. Adam úrnak mind-összesen 15 ezer nyugat-német márkájába kerültek a jelenség okozta károk.
A lányt ezután laboratóriumban vizsgálták, de a barátságos körülmények között nem sikerült kiváltani a jelenségeket, kivéve egyetlen esetet, amikor egy emlék hatására ért el magas pontszámot. A kutatók ebből arra következtettek, hogy a lánynál a munkahelyén elszenvedett igen erős stresszhatás és a frusztráció váltja ki a paranormál tevékenységeket. Az egyik pszichológus, Hans Brender a pontos idő szolgálattal való kapcsolat teremtést azzal magyarázta, hogy a lány legszívesebben mindig az óráját nézte volna, hogy lássa mennyi idő van még hátra a munkaidejéből. Az irodában keletkezett károkat pedig főnöke elleni agressziójának tulajdonították a kutatók. Annamarie az ügy le-zárása után Münchenbe költözött, és azóta nem tapasztalt semmiféle paranormál tevékenységet.

Az ehhez hasonló esetek bár nem gyakoriak, de a beszámolók arról tanúskodnak, hogy néha előfordulnak. Mindenesetre vigyázzunk, nehogy felelés közben ránk szakadjon a lámpa (majdnem volt már rá példa).

mommo.hu

Országúti fantomok

Sajnos ki kell ábrándítsam azokat az embereket, akik azt hiszik, hogy kísértetek csupán sűrű erdőkben, elhagyatott házakban, ódon kastélyokban, vagy sötét temetőkben léteznek. Számos szemtanú állítja ugyanis, hogy az országúton közlekedve, embernek látszó kísérteteket látott az út szélén. A baljós tekintetű túlvilági lények gyakran állítják meg az éppen útjukba kerülő autókat, sőt szinte stoppos módjára viselkednek.

A világ több pontján volt már példa arra,hogy fényes,fehér ruhában lévő, az út szélén álldogáló,vagy az út közepén csatangoló kísértetek gépjárműveket állítottak meg,amely az fel is vette őket,mivel a sofőr – kinézetük alapján – úgy ítélte meg őket,hogy normális,úti céljukat elérni kívánó emberek.
Az esetek többségében a sofőr semmi gyanúsat,vagy különöset nem vett észre a kocsiba beszállni készülő utason. Volt olyan eset is,amikor a gépjármű-tulajdonos beszélgetésbe is elegyedett embernek álcázó utasával,ám semmi szokatlan tapasztalat,vagy furcsaság nem tűnt fel neki. Akkor azonban láthatóan meglepődött,amikor az utazó kísértet minden látható nyom nélkül egyszerűen eltűnt a gépjármű üléséről. Volt olyan szituáció is,amikor a sofőr – látható és érthető okokból - nem volt szíves megállni stopposának,mivel az nem viselt fejet a nyakán. A fej,láb,vagy más testrész-hiányosságok is gyakoriak az ilyen esetekben,hiszen gyanítható,hogy ezek a nyomorúságos szellemek,valamikor azon az adott helyen közúti szerencsétlenség áldozataivá váltak. Ám halálukba bele nem nyugodó,megkezdett útjukat folytatni akaró stoppos fantomok számára nem jelent kárpótlást,ha a megtévesztett sofőr néhány száz méter után halálra rémül a döbbenetes igazságtól. A valaha közlekedési szerencsétlenségben elhunyt emberek lelkei itt ragadtak a mi világunkban,nem találtak megnyugvásra,mert nem törődtek bele sorsuk végezetes alakulásába. Így az utakon bárhol találkozhatunk egy szörnyű kísértettel,amely vagy arra vár,hogy felvegyék,vagy így próbálja figyelmeztetni a többi (még) élő autósokat a közlekedés,esetleg a labilis útszakasz veszélyeire. Az utakon is könnyen valósággá válhat tehát a rémület. Nem elég a vezetésre,a nagy forgalomra,valamint a KRESSZ szabályaira figyelni még ezek a fránya szellemek is gondot okozhatnak. A dolog egyáltalán nem vicces,ezt mutatja néhány döbbenetes eset is.

A mai amerikai történetek valóságos képet tükröznek.

•     Történetek keringenek arról a fiatal fiúról és barátnőjéről,akik néhány évvel ezelőtt akkor indultak együtt útnak egy kaliforniai kisvárosból,amikor egy szökésben lévő őrült garázdálkodott a környéken. Útjuk közben váratlanul elfogyott az üzemanyaguk, ezért a fiú gyalog próbált eljutni az egyik közeli benzin kúthoz, hogy friss lét hozzon, előbb azonban a lány lelkére kötötte,hogy maradjon a kocsiban,zárja be az ajtókat,és akkor nyissa ki ,ha három koppanást hall a szélvédőn. Telt-múlt az idő,a lány egyre jobban félt,amikor kopogtak az üvegen. Csak,hogy a kopogások nem álltak meg háromnál,hanem monoton folytatódtak,egészen addig amíg a lány fel nem fedezte,hogy a hangok egy pár cipőtől származnak. Ott találta barátját az autó föléhajló faágra felakasztva. S,hogy a fenti esemény nem csak a krimi írók fantáziájának szüleménye,mi sem bizonyítja jobban,mint azok a több száz oldalas rendőrségi akták,amelyek napjainkban is bárki számára hozzáférhetők az Egyesült Államok irattárában.

•     Az autópályákon lézengő titokzatos emberekkel már a két világháború közötti időszakban is sokan kerültek közeli kapcsolatba. A kaliforniai Berkeleyben például 1935 őszének egyik esős éjjelén egy férfi egy fiatal hölgyet vett fel autójába. Annyira belemerültek a beszélgetésbe,hogy majdnem beleütköztek az előttük haladó kocsiba,mikor a lány a másik ülésről hirtelen rálépett a fékre. Mire a vezető visszanyerte lélekjelenlétét,utasa nyomtalanul eltűnt. Később megtudta,hogy egy évvel ezelőtt,ugyanazon az útszakaszon egy fiatal lány autóbaleset áldozata lett. Hátborzongató nem ?

• De itt egy másik vérfagyasztó történet: 1941-ben Chicagóban egy másik megmagyarázatlan dolog történt. Egy taxisofőr apáca utasa a zárdába igyekezett a belvárosból. Egy ideig fesztelenül,jókedvűen beszélgettek,de amikor a vezető felhajtott a kolostor kapujához a hátsó ülésen már nem ült senki ! A férfi tanácstalan zavarában becsengetett a kolostorba ,és elmesélte pontosan mi történt vele. Az apácák egy fényképet mutattak neki,amelyben felismerte utasát,és megtudta,hogy a nővér immár tíz éve halott !

• Végezetül érdemes feleleveníteni azt az esetet is,amely 1973-ban történt a kanadai Torontóban. Főszereplői egy apa és lánya,akik előzékenyen felvettek egy hazafelé tartó középkorú nőt. Amikor odaértek a megbeszélt célhoz,megdöbbenve látták utasuk hűlt helyét. Bekopogtattak a közeli tanyára ,és az ott lakó idős házaspár elmondta nekik,hogy lányuk évekkel ezelőtt rejtélyes körülmények között eltűnt. Utoljára azon az úton látták stoppolni,ahol az apa és lánya kocsijába vette. Többé nem jelentkezett… Hát ilyen és hasonló történetek keringenek szerte több országban. De bárkivel megtörténhet,akár önnel is ! Az országút tele van mindenféle rémmel… Egyszer egy sötét éjjelen , elhagyatott úton megy hazafelé,amikor az erdőszélek által közre fogott út mentén hirtelen meglát majd egy ködszerű, homályos alakot...

A legnépszerűbb kísértetjárta országutak:

Blue Bell Hill - England

Meshack road - Kentucky, USA

Highway 365 - Arkansas, USA

Szellemekről, kísértetekről általában

A történelem során minden kultúrában elfogadott tény volt a kísértetek létezése. Létük csak az utóbbi néhány évszázad során, a modern és tudományos világ kialakulásával vált kétségessé.

No de mi is az a kísértet?

A szótárak meghatározása szerint halott személy, feltehetőn test nélküli szelleme, illetve annak lelke.

M. N. Tyrell, Jelenések című könyvében három csoportra osztja a kísérteteket:

• Az első és legnépesebb csoport a helycentrikus szellemek. Mindig egy meghatározott helyet keresnek fel, tőlük általában nem félnek.
• A második csoport a post mortem jelenések, amelyek a látott személy halála után következnek be és nem lehet egyértelműen hellyel vagy eseménnyel összefüggésbe hozni.
• A harmadik az úgynevezett krízis-esetek, amikor olyan személy jelenik meg akit ugyanakkor a valóságban nagyon komoly, megrázó hatás ér.

Az egyik legjobb példa a helycentrikus kísértetekre a „fekete ruhás alak”, aki számtalanszor bukkan fel a londoni Royal Színházban több tucat szemtanú előtt. A 18. század elején jelent meg először, és egészen az 1970-es évek végéig fel-feltűnt. Az erkély bal oldalán lépett ki a falból, majd a szemben lévő oldalon tűnt el. Soha nem sikerült teljesen azonosítani, azonban az 1840-es évek végén felmerült egy lehetséges magyarázat a személyére. Amikor átalakítást végeztek a falon amelyből elő szokott jönni, találtak egy befalazott fülkében ül csontvázat, bordái közt egy rozsdás tőrrel.

A kísértetek megjelenésének legmeghökkentőbb bizonyítékai, a róluk készült fotók.

Több mint valószínű, hogy a bostoni William Mumler volt az első aki professzionális fotót készített egy szellemről. 1865 vége felé egy asszony felkereste Mumlert. A hölgy Abraham Lincoln özvegye volt. Az elkészült képen világosan kivehető Lincoln figurája, amint felesége vállára teszi a kezét.

Anglia legkísértetiesebb házaként tartják számon a Borley Parókiát. Magában foglalta a kísértetjárás összes lehetséges formáját: csengőszó, titokzatos léptek zaja, repülő kövek, koponya, misztikus írás a falon és persze maga a kísértet.

Egy helyi legenda szerint a parókia annak az egykori monostornak a helyére épült, ahol egy papot és egy apácát elfogtak és lefejeztek, mert meg akartak szökni. A helybeliek még most is látni vélik a fejetlen alakokat és a kocsit amin menekültek. A parókiát azóta lebontották, de furcsa esetekről még most is beszélnek a lakók.

Üdvözlet!

Nos, ez az első bejegyzésem, először is üdvözlök mindenkit, aki talán látogatja az oldalt. Másodszor leszögezném, hogy a blog célja nem csak a magam szórakoztatása, hanem megteremteni egy közösséget, mindazon magyar emberekből, akiket érdekelnek a paranormális jelenségek. Ezek közül a jelenségek közül az oldal 99%-ban a szellemekről fog szólni. Talán már így is van magyar szellemkutató oldalakból egy rakatnyi, de ahogy én láttam egy se foglalkozik túl komolyan a témával. Ezért akartam létrehozni a blogot. Harmadszor a hozzászólásokról írnék. Mindenkinek felhívom a figyelmét arra, hogy kerülje a trágár megjegyzéseket és más hozzászólók pocskondiázását. Negyedszer, a bejegyzésekhez mellékelek majd képeket, videókat is, amennyiben szórakoztatónak, szükségesnek találom azokat, olyan részletesen igyekszek majd kitárgyalni bejegyzéseimben az összes létező szellem, kísértet, neadjisten démon történetet amennyire csak tudom, illetve szükségesnek tartom.


Köszönöm a figyelmet.