2015. március 29., vasárnap

A szegedi Boszorkány-sziget története

Rengeteg szegedi tudja, hogy hol van a Boszorkány-sziget elnevezésű partszakasz. Ez ma a Tisza partján elterülő 50-200 méter széles erdő csík, mely nagyjából 2 km hosszan követi a Tiszát a Szegedi oldalon. Ez ma a város központhoz közel található, vasúti sín fut mellette és még motoros ugrató pálya is található a fák közt.

Sokan azt is tudják, hogy miért hívják úgy, ahogy. Erre egyszerű a válasz: mert boszorkányokat kínoztak a Tiszában és vetettek máglyára ezen a helyen. A teljes igazságot viszont csak kevesen tudják, pedig lehet, hogy sokaknak nem ártana.

Boszorkányok... Fikció vagy valóság?

Az egész 1728 nyarán kezdődött...
Az "ördöggel lepaktáló" törököket kiűzték az országból, visszatért a kereszténység, mely újra erőre akart kapni és híveket szervezni a hatalmába, s mint ilyen rengeteg eszközt bevetett, már 1728 előtt is, de akkor jött az a bizonyos sötét év.

A szárazsággal indult minden. "Májusi eső aranyat ér", tartja a mondás, de arról nem szól a fáma, hogy mi történik, ha egy csepp eső nem sok, annyi sem esik. Illetve ha mégis megerednek a csapok az égen, csak pusztító jegek hullanak az égből, melyek mint apró nyílvesszők a zsenge hajtásokat szinte születésük előtt elpusztítják. Ilyen gondokkal küzdött tehát Szeged, azokban az időkben. A templomokban a prédikációk egyre többször szóltak Isten haragjáról, hogy bűnös a város és mint olyan bűnhődnie kell. Isten haragja nagyon nagy erőt képviselt, minek következtében még azok is el kezdtek templomba járni és a szentségeket magukhoz venni, akik azelőtt még a szent helyek környékére sem merészkedtek.

"Most, hogy ezek is bűnbánatot tanúsítottak, mindenki remélte, hogy az isten megelégli a nép szenvedéseit s elküldi az ég harmatját. De az eső még ezután sem eredt meg, sőt amint végtére egy alkalommal nagy borulás támadt, oly vihar és jégzápor keletkezett, hogy minden elpusztult." -Reizner János: Szeged története (1899-1900)

Lassan kezdődött a nyár, de az eső csak nem tette tiszteletét a városban. Ezekben a napokban érkeztek "idegenek" a házak közé. Igazából senki sem tudta pontosan, hogy kik voltak ők, csak találgatások vannak ma is, honnan szakadhattak ide ezek az alakok. De egyszer csak megjelentek, majd ahogy jöttek tűntek is el, vissza a homályba, a történelem féltő sötétjébe. Történetünk végére talán marginálisnak tűnhet majd a szerepük, de minden lavina elindításához csak egy kis hógolyó kell. Egyesek szerint a spanyol vagy olasz inkvizíció emberei voltak, akik a boszorkányságot voltak hivatottak elűzni, mások szerint a másik oldalt képviselték: A sátán imádói jöttek el, hogy híveket toborozzanak és a helyi boszorkányokat tanítsák.

Az idegenek megjelenésével különösen esik egybe egy nagyon fontos és végzetes mozzanat: az emberek elkezdtek egymás közt suttogni. Pletykák indultak útra a házfalak közt és szóbeszéd lengett be minden társasági eseményt, helyet, legyen az cukrászda vagy cipész. Azt rebesgették, hogy a szárazságot nem Isten küldte a földjeikre, hanem maga a sátán. Az emberek furcsán kezdtek egymásra nézni, a szomszédok már egyre ritkábban hívták meg egymást ünnepi ebédre. A templomokban a prédikáció már egyre inkább szólt a sátán hatalmáról és annak kivédéséről, mintsem Isten dicsőítéséről.

A városatyáknak is tenniük kellett valamit, de nem tudták, hogyan fogjanak hozzá.
A tehetetlen város nagy bajba került. Felelősöket kellett találni a történtekre, vagyis inkább a meg-nem-történtekre. Szeged város segítségére ekkor egy inas segített, aki a következő történetet mesélte el:

"Az inas egy másik fiúval az utcán játszadozva, a többi közt ennek a következőket mondotta: megtréfálom ma a szegedieket, kik azt várják, hogy ma esni fog; de csalódnak, mert zivatart idézek elő, - jöjj, tarts te is velem. De emez mentegetőzött, hogy ő ilyesmihez nem ért; mire emez biztatta, hogy majd megtanítja reá, hisz az igen könnyű, el is mesélte annak módját. Azonban emez újra szabadkozott, hogy nem akar benne részt venni, sőt az inast magára hagyta. Délben, mikor az iszonyú zivatar kitört és a jég mindent megsemmisített a mezőkön és a szőlőkben, midőn az asztalnál együtt ült mindenki, az utóbbi fiú az inassal való találkozását atyjának elbeszélte. Az apa erről az elöljáróságnak rögtön jelentést tett, mire az inast beidézték és szigorú vallatóra vették. Az inas ekkor megnevezte a bűnösöket, kik azonnal börtönbe kerültek és megérdemelt büntetésüket el is vették..." -Reizner János: Szeged története (1899-1900)

De ne siessünk ennyire előre. Akiket az inas megnevezett előállították, és kínvallatásra fogták őket, precízen, egyre durvább vallatási módszerekkel: szöges lóra ültették, ujjaikat csavargatták, vagy háttörést hajtottak rajtuk végre. Persze ekkor a vádlottak mindent bevallottak, és mindenkit boszorkánynak mondtak, csak hogy saját sorsukat jobbra fordítsák. Ennek eredménye képpen a boszorkánynak kinevezett emberek özönlöttek be a városi börtönbe, amely rövid időn belül meg is telt, így az elöljáróknak cselekedniük kellett, de erről is majd később.

Élt ebben az időben egy bábaasszony, Kökényné Nagy Anna, akit rengetegen vallottak boszorkánynak. Az ellene felhozott vádak közt szerepelt, hogy a világra hozott gyermekeket a sátán számára keresztelte meg.

"Kökényné Nagy Anna bábaasszonyról, kit a pap a gyóntatószéktől három ízben is elkergetett, de aki azért a gyónásnak és áldozásnak mégis szerit ejtette. A szent ostyát azonban szájából kivette, magánál elrejtette, még pedig oly végből, hogy az úr testével a haldokló csecsemőket felélessze. Babonás körökben ugyanis a szentség erejéről és hatályáról az a félreértett tanítás volt elterjedve, hogy attól még a haldoklók, sőt a holtak is megelevenednek." -Reizner János: Szeged története (1899-1900)

Vagy felhozhatjuk "Szanda" esetét is, akit Kökényné mellett a másik fő boszorkánynak tartották. Róla kevesebbet lehet tudni, csupán annyit, hogy korábban Makóról kiűzték boszorkányság miatt, Kökényné-vel együtt.

A vallatások elkezdődtek, több tucat vádlott ellen, ami a boszorkányok fürösztésével kezdődött, a Tisza-parton. Ilyenkor a vádlottak kezeit és lábait összekötötték, majd derekukhoz egy hosszú kötelet erősítettek, amit a parton tartottak, és a vízbe dobták őket. Amelyik elmerült, az nem boszorkány, -habár megfulladt- amelyik viszont úszott a víz színén, mint a parafa, boszorkánynak kiáltatott ki. Nem tudni pontosan, hány embert fürösztöttek meg, s azt sem, hogy hány halt bele a műveletbe.

Ezután következett a mérlegelés, ahol a súlyukat mérték meg. Ha emberi ész számára érthetetlenül, irracionálisan könnyűnek találtattak, szintén boszorkánynak lettek kikiáltva. Ezek után nem maradt más, a börtönbe vetették őket, s ők ott vártak az ítéletre.

Az ítélet egyszerű és egyöntetű volt: Máglya általi halál.

A döntést július 21.-én hirdették ki és július 23.-án volt esedékes a végrehajtása.
Összesen tizenhárom embert ítéltek máglya általi halálra, hat férfit és hét nőt. Az egyik nőt először lefejezték, s csak aztán tették a máglyára.

Az egész város kisereglett, hogy lássa, miként az ördöggel cimborálók semmivé lesznek. Három máglyát állítottak, mind a hármon négy-négy.

"A szerencsétleneket most újból felszólították, hogy istennel számolva, őszinte és töredelmes vallomást tegyenek s mindazok neveit, akikkel szövetségben voltak s akik a boszorkányság bűnében részesek, még ez utolsó alkalomból fedezzék fel. Ekkor néhányan még emlegettek neveket, legtöbbnyire az idegen lakosok s illetőleg a ráczok és dalmaták sorából. Azután felkötözték őket a három máglyarakásból felnyúló rudakhoz." -Reizner János: Szeged története (1899-1900)

A hóhér meggyújtotta a máglyákat, melyek elhamvasztották a 13 szegedi boszorkányt, s velük együtt a szárazságot. A máglyák helyein csak a kiégett föld maradt, a halott tér, amelyeken állítólag azóta sem nő semmi.

A nézők később úgy számoltak be az eseményről, hogy bebizonyosodott: boszorkányok voltak. A máglyák lobogása közben, de még amikor ők maguk is lángra kaptak, semmi hangot nem lehetett hallani a 13-aktól. A leghalkabb feljajdulást sem. Néhányan a tömeget nézték, néhányan a helyet átkozták el, néhányan a papot nézték gúnyosan, aki imákat mormolva segítette őket át a túlvilágra. Az emberek megkönnyebbültek, hogy vége van az átoknak és újra békében élhet a város, másfelől viszont félni kezdtek.

Az ott maradt városiak, akik a hamvakat takarították el, furcsa dolgokról számoltak be. A lombok suhogása az emberi beszédet idézte, a hamvakban emberi fejek bukkantak fel, majd hordta el a szél. Ám ami a legkülönösebb, bár az elítéltek majdnem meztelenek voltak, és semmi ékszert nem viseltek, 13 kis amulettet találtak az elszenesedett maradványok közt. Ezektől a "sírásók" annyira megijedtek, hogy hozzájuk sem értek, otthagytak mindent, szaladtak vissza a városba, ahogy a lábuk bírta. Mikor visszaértek, a történteket elmondva egy nagyobb csapat tért vissza a helyszínre, ahol már nem találták a hamvakat, ahogy a 13 amulettet sem. Csak a kopár föld és a kiégett fű tanúskodott, hogy pár órája még hatalmas tüzek égtek ott. Se a hamvak, se az amulettek nem voltak ott.

Az emberek félni kezdtek a helytől, úgy tartották el lett átkozva. Egy olyan hely, amihez vér tapad és ezt a vért nem lehet lemosni. Ez a vér beleitta magát a Boszorkány-sziget talajába és megmérgezte azt. A legtöbb helyi nem is mert oda többet kimenni. A gyerekeket azzal az erdővel ijesztgették az idősek és az egészből a századok során egy legenda lett, egy hátborzongató mítosz, egy gyermek mese.

Az amulettek azóta sem kerültek elő. Senki sem tudja mi történt velük, hova lettek. Lehet, hogy csintalan gyerekek lopták el, mikor a többiek elmenekültek, de lehet, hogy ténylegesen a föld nyelte el.

Azóta azon a helyen a tényleg meleg nyári napokon, főleg július 23.-a körül tényleg lehet hallani valami furcsát a fák susogásában és az erdő zajában. Emberi jajgatást. Néha segítségkérő, néha kárörvendő.

Ez a története a Boszorkány-szigetnek, ami még ma is egy furcsa hely. A legendák halványodnak, az öregek már nem mesélnek ilyesmit a fiataloknak, de ami történt, az megtörtént, ahol pedig vér folyt, azt nem lehet onnan letörölni. Bár kíváncsi lennék, mi lett azokkal a nyakláncokkal, lehet, hogy jobb is, ha nem tudjuk meg soha. Néha a történelem feledékenysége inkább hasznos, mint ártó.

/Global Mysteries/

2015. március 28., szombat

Szellemet fotóztak az Alcatrazban

Egy brit nő, a 48 éves Sheila Sillery-Walsh igencsak meglepődött, miután megnézte a hírhedt Alcatrazi börtönben készült fotóit.

- Nem tudok logikus magyarázatot adni a képre, a lány a fotón pont a kamerába néz, úgy, mintha tudná, hogy fotózzák. Eddig szkeptikus voltam, nem hittem a szellemekben, ezután a kép után viszont nincs kétségem affelől, hogy léteznek.


Az Alcatraz-szigetén található börtön népszerű úticél a paranormális jelenségek-rajongói körében, éjszakai túrákra is lehetőséget biztosítanak a szervezők.

A sziget Golden Gate National Recreation Area felügyelete alá tartozik, akik azt állítják, hogy nincsenek szellemek a park területén, amit már a GYIK-ben is leírnak a honlapjukon.

/delmagyar.hu/

Szellemet fotózott le a Google egy elhagyatott gyermekotthonban

A kísérteties arcot a Google Street View-on szúrták ki. A kép egy elhagyatott, viktoriánus korabeli gyermekotthonról készült, melynek egyik ablakában egy síró gyermekarcot örökítettek meg - írja a Metro.

A liverpooli intézményt 1997-ben zárták be, azóta állítólag több tucat kísértetet észleltek a rothadó folyosókon. Felfigyeltek különös jelenségekre, sőt van aki hangokat is hallott a dohos falak között.


Egy emeleti folyosón több szekrény is áll, melyekbe állítólag a rosszul viselkedő gyerekeket zátrák be büntetésképpen.

A rusztikus ágyak, kerekesszékek és kómódok ma is szétszórva hevernek az épületben, mely korábban kórházként és tébolydaként is üzemelt.


/kisalfold.hu/

2015. március 25., szerda

Magyarországi kísértetjárta helyek: Az újpesti Szellemtelep

Mindenki hallott már különös, szellemjárta épületekről, egykor jobb napokat élt, elátkozott családi fészkekről, melyek egy-egy riasztó történettel borzolják az ember fantáziáját, vagy épp fokozzák a nyugtalanságát. Amikor azonban több épületsort, sőt, egy egész lakónegyedet övez hasonló rejtély, a jelenségek pedig több, egymáshoz közeli helyen ismétlődnek, a szellemtörténetek legendái kezdenek hitelesebb képet kapni. Megmagyarázhatatlan jelenségek kötődnek az egyik újpesti lakótelephez is.


Budapest IV. kerületében állnak azok a házak, melyek a fővárosi szóbeszéd szerint máig okot adnak az aggodalomra, ugyanis a teljes Pozsonyi utcai lakótelep egy korábbi temető helyére épült. A szokatlan jelenségek már az építkezés első hónapjaiban megmutatkoztak, a rémtörténetek pedig évtizedeken át terjedtek és gyarapodtak. Ha egy vérbeli szellemtúrára szomjazol, tarts velük a hírhedt Szellemtelepre!

Sírokból panelházak

Újpest korábban önálló iparvárosként létezett, csak 1950-ben csatolták Budapesthez. Ekkor nekiláttak a régi munkáskerületek fejlesztésének, melynek része volt az Újpest Városközpont rekonstrukciós terv is: a cél az volt, hogy részben lerombolják, de legalábbis felújítsák és átépítsék a régi, elhanyagolt, jórészt a húszas évek előtt épült lakóházakat.

Ebben az időszakban számolták fel a legtöbb temetőt a fővárosban, ugyanis Nagy-Budapest megalakulásával a peremkerületek elveszítették önállóságukat, azzal együtt pedig több kisebb sírkertet is - 87-ből 75 temető szűnt meg ez idő tájt.

Mivel Budapesten hamvasztást csak 1968 óta alkalmaznak, hamar túlzsúfolódtak és megteltek a kisebb temetők. Ennek esett áldozatul a régi Magdolnavárosi sírkert is.

1921-ben megnyitották utódját, a Megyeri temetőt, a régiből az elhunytakat pedig különböző sírkertekbe helyezték át. A felszámolás 1964-ben fejeződött be, 1969 és 1972 között pedig felépült az azóta legendássá vált Pozsonyi utcai lakótelep közel 17 ezer lakása.

Álmatlan lakók, furcsa történések
A helyiek körében gyorsan elterjedt az a pletyka, mely az építkezés alatt tapasztalt különös eseteket fejtegette. Eszerint a helyszínen dolgozó munkások közül többen furcsa véletlenekre kezdtek panaszkodni: gyakoriak voltak a meghibásodások, illetve az apróbb bosszúságok és balesetek. Az éjjel dolgozó biztonsági őr pedig megesküdött, hogy többször felbukkant a közelében egy elsuhanó árny. A szóbeszéd mégsem tántorította el a leendő lakókat, hogy birtokba vegyék a frissen épített paneltömbök lakásait.

Beköltözés után azonban néhányan ijesztő hangokat véltek hallani, különösen az éjszakai csöndet megtörve. Furcsállták a recsegő-ropogó zajokat, melyek leginkább az ódon épületeknél szoktak jelentkezni. Egyesek spontán fizikai jelenséggel igyekeztek magyarázni a még új épületek természetes mozgását, de az ütemes koppanások és cipőléptekre emlékeztető neszek sehogy sem illettek a képbe.

Furcsa jelenségek

Persze nem kellett sokat várni ahhoz, hogy megfogalmazódjon a gyanú: a kellemetlen zajokért alighanem az egykori sírkert lehet a felelős - a lakótömbök hamarosan megkapták a Szellemtelep elnevezést, ami annyira meghonosodott, hogy még ma is használatos.

A szomszédok között szájról szájra jártak az egyre furcsább esetek, néhányuk teljes meggyőződéssel állította: a megbolygatott sírhelyek eredményezték a természetfelettinek tűnő jelenségeket. A riadalom azoknál a lakóknál volt a legnagyobb, akik árammal kapcsolatos furcsaságokat tapasztaltak: előfordult, hogy a villany magától kialudt, de az is, hogy a tévé minden előzmény nélkül bekapcsolt. Többen hirdetni kezdték a lakásukat, de a környék - épp a hátborzongató történetek miatt - nem tartozott a legnépszerűbb lakónegyedek közé.

A Szellemtelep ma

Azóta a pánik csendesedett, már alig beszélnek az évtizedekkel ezelőtt nagy port kavart esetekről, de még mindig akadnak olyanok, akik ma is érzékelik a tömeges szellemjárást, sőt, egyes turisták kifejezetten ezek miatt látogatnak ide.

/femina.hu/

2015. március 24., kedd

Szellem kért segítséget a roncsautóból?

Szellem kért volna segítséget a roncsból? Mindenki döntse el maga!Egy kamera felvételei egy kislány megmentését rögzítették, akinek családja autóbalesetet szenvedett.

Múlt héten került fel a különleges történet az internetre egy kisbabáról, aki csapdába esett egy felfordult autóban. Édesanyja elveszítette az uralmat a jármű felett, ezért lesodródott az útról. Senki sem vette észre az ütközést, csupán tizennégy órával később jött egy hívás a rendőrségre. Amikor a mentők a helyszínre értek, akkor egy furcsa hangot hallottak, aki segítségért kiállított. Az édesanya már jóval a mentés előtt elhunyt, csupán a kisbaba maradt életben, de neki is az utolsó pillanatban érkeztek. Szerencsére azóta már stabilizálták az állapotát.

Kérdés, hogy milyen hangot hallottak a mentők. Mindannyian állították, hogy egy női hang hívta őket a roncsok közül. Megtekinthető a nyers felvétel is. Főként 1 perc 56 másodpercnél figyelj a videóra:


Itt pedig kiemelten hallhatjátok a hangot:

/bizarrium.com/

Lefotózták a Hampton Court "Szürke Hölgy"-ét?

Két tizenéves lány bőszen fotózott telefonjával az angliai Hampton Court kastélyban, ám az egyik kép láttán meghűlt bennük a vér. Szellem vagy csak optikai csalódás?

A 12 éves Holly Hampsheir unokatestvérét, Brook McGee-t szerette volna lefotózni az angliai kastélyban az iPhone-jával, de amikor visszanézték a képet, a háttérben egy titokzatos nőalakot fedeztek fel. A két tinédzser úgy vél, hogy a hölgy nem más, mint a híres Szürke Hölgy, azaz az 1562-ben himlőben meghalt Sybil Penn szelleme.

- Teljesen kiborultam. Nem láttam semmit, amikor fotóztam. Azt mondják, hogy amikor szellem van egy szobában, akkor hideg lesz. De én nem éreztem. Azóta alig tudunk aludni - mondta miss McGee a The Sun-nak.

Hampsheir édesanyja sem igazán találja a szavakat a történtekre.

- Senki más nem volt abban a helyiségben, és a képen az alak még a kötelek között is átrepült. Ott pedig már elvileg be kellett volna kapcsolnia a riasztónak. - mondta a nő.

Daily Mail